Dobos film ajánló: A metál csendje
Updated: Sep 21, 2025
"Music was his world, then silence revealed a new one."
Ez a 2019-es film, eredeti címén Sound of Metal, az egyik kedvenc filmem az utóbbi időben. Bár egy dobosról szól, a film messze túlmutat a doboláson. Olyan témákat érint, amelyek egyetemesen emberiek. Annyira sok rétege van, hogy nem is biztos, mindet be tudom, akarom most mutatni.
Igyekszem anélkül írni a filmről, hogy nagyon spoilereznék. Ezért a történetről nem árulok el sokat, csak amennyit feltétlenül szükséges.
A film egy fiatal dobosról, Rubenről szól, aki tragikus hirtelenséggel elveszíti a hallását. Az ő útját kísérjük végig a hallásvesztés pillanatától.
Már elsőre nagyon megtetszett a filmben, hogy megtöri a sztereotípiát. Ruben egy kétfős, punk-metál zenekar tagja. Gyanítom, hogy az emberek többsége a metál és rock dobosokat folyton bulizó, iszákos, lezüllött alakoknak látja. Nyilván vannak ilyenek is, de amit én láttam és tapasztaltam erről a körről, az éppen az ellenkezője. A metál doboláshoz jó kondi kell. Rengeteg olyan dobos van a műfajon belül, aki sportol, nem dohányzik, és úgy általában jobban figyel a testére. Azért ez érthető is, hiszen egy 60 perces metál koncert kalóriaégetésben akár meg is halad egy 60 perces HIIT (high intensity interval traininggel) edzést.
Persze a történeten tovább haladva kiderül Ruben drogfüggősége is, és hogy 4 éve tiszta. Itt máris elérkezünk egy következő rétegig. Vajon visszaesik-e egy ilyen traumatikus élmény hatására?
A hallásvesztés biztosan minden zenész legrosszabb rémálma. Sőt, zenésznek sem kell lenni, bárkinek az, akinek élete a zene. Ráadásul, ha az egész életed, az identitásod a hallásod köré épül, akkor egy ilyen esemény akár egzisztenciális krízisbe is húzhat.
Ez a film egyébként azon kevesek egyike, ahol a magyar cím nemcsak jól sikerült, de talán még találóbb is, mint az eredeti. Rubennek ugyanis szembe kell nézni a csenddel. Azzal a csenddel, ami nemcsak dobosként, de valószínűleg függőként sem igen volt eddig az élete része. Így máris megérkeztünk a meditációhoz és annak egyetemes bölcsességéhez.
Ebben a filmben megmutatja magát a közösség gyógyító ereje is. Hogy bármennyire is szeretnénk, van, amivel egyedül egyszerűen nem lehet megbirkózni. Tetszik benne az is, hogy rámutat, az újrakezdést időnként szó szerint kell venni. Leülni egy gyerek társaságába és hagyni, hogy az ő szemével lássuk a dolgokat. Olyan adaptívan és elfogadóan.
Szuper, hogy azt is kimondják, a függőség tág fogalom. A meditáció állapotából figyelve nemcsak az alkohol, drog, de még magához az eddigi életünkhöz, akár a hallásunkhoz való ragaszkodás is függőség. Bumm, bele az élet magvába.
Gyönyörű íve van a történetnek. Ahogyan Ruben életének különböző területei egyszerre alakulnak. Amint elenged valamit, úgy válik le az életéről valami más is, aminek már ideje mennie. Órákig tudnék egyébként mesélni a filmről, annyira sokrétű. Egy-egy aprócska jelentben, vagy egy mellékszereplő egyetlen mondatában is megannyi bölcsességet és tanítást hordoz.
Szóval ezt a filmet jó szívvel ajánlom mindenkinek, legyél dobos, zenekedvelő vagy egyszerűen csak ember. Ha pedig már láttad, szívesen olvasom az ezzel kapcsolatos gondolataidat a hozzászólásokban!
Comments