Kedvenc dobosaim: Phil Collins
Updated: Sep 12, 2025
"I'm not a singer that plays a bit of drums; I'm more of a drummer that sings a bit” (Phil Collins)
Emlékszem, amikor kijött a Genesis I can't dance című száma. Mindössze hétéves voltam, és ez a sláger magával ragadott. Csíptem a klipjét és a lüktetését. Azóta kedvelem Phil Collinst.
Pedig Phil Collins megosztó zenész. Főleg progresszív rock körökben, hiszen miután a Genesis frontembere lett, a zenekar gyakorlatilag elhagyta progresszív rock mivoltját és a slágergyártás útjára lépett.
Phil Collins dobos karrierje az 5 évesen kapott játékdobbal kezdődött. Többnyire magától, hallás után tanult, illetve kedvenc dobosait megfigyelve. Általános iskolás korára már több saját zenekarban is játszott, majd művészeti iskolába került és színjátszást kezdett tanulni. 16 évesen döntött úgy, hogy felhagy a színészi karrier lehetőségével és beleveti magát a zenélésbe. 18 évesen találta meg az első komolyabb lehetőség egy európai turné formájában, majd egy trió énekes/dobosaként. Ezt követő évben látta meg a Genesis hirdetését, amiben új dobost kerestek. 1970-től 1996-ig volt a zenekar tagja, először dobos és háttérénekesként, majd 1975-től a Genesis frontembereként.
Már a Genesis alatt is jelent meg szóló albuma, majd 1996-tól teljesen szólóban folytatta. 2007-ben baleset érte a gerincét, és az azt követő műtét hatására már nem tud dobolni.
Nyolcszoros Grammy-díjas, Oscar és Golden Globe díjas zenész.
2003-ban bekerült a Dalszerzők Hírességek Csarnokába (Songwriters Hall of Fame), 2010-ben pedig a Genesis tagjaként a Rock and Roll Hírességek Csarnokába. A Rolling Stone a 43. helyre sorolta a Minden idők 100 legnagyobb dobosa között, 2012-ben pedig beiktatták a Modern Drummer Hall of Fame és a Classic Dobosok csarnokába.
2014-ben a Rhythm olvasói Collinst a negyedik legbefolyásosabb progresszív rock dobosnak választották az 1974-es Genesis The Lamb Lies Down on Broadway-albumon végzett munkájáért. 2005-ben a Planet Rock hallgatói Collinst a történelem ötödik legnagyobb rockdobosának választották. 2010-ben a Gigwise pedig a "Minden idők legnagyobb dobosai" listáján a tizedik helyre.
Ritka azon dobos, aki énekelni is tud. Már önmagában dobolás közben sem könnyű énekelni, de az sem jellemző, hogy valaki, aki szeret "megbújni" a dobok mögött, szívesen vállalna frontember szerepet. Azért szeretem Collins-t, mert a munkáin átsüt a ritmus. Dalszerzőként is dobosként gondolkodik. Elég csak megfigyelni egyik legnagyobb szerzeményét, az In the air tonight című számát. Az egész dal tulajdonképpen Collins énekhangjára, majd a megfelelő időben, egyenesen berobbanó fillre és groove-ra épül. Az a fill a dobtörténelem egyik legikonikusabb fillje. Általában még az is ismeri, aki nem is dobol.
Ezért szeretem annyira Phil Collinst, mert valahogy a ritmus köré épül a zenéje. Eszméletlen dinamizmust képes belevinni a legegyszerűbb pop dalaiba is azáltal, hogy a dobot előtérbe helyezi. Egyik kedvenc ilyen dalom tőle a Dance into the light. Kevésbé vagyok a lírikus, szerelmes dalok kedvelője, de Collins még az olyan lehetetlenül melodikus, lírai és letisztult dalokat is, mint a One more night képes számomra értékelhetővé tenni azáltal, hogy az ének mellett a dob és ütőhangszereket teszi a középpontba.
Phil Collins már a Genesis kezdeti albumain és megcsillogtatja kiváló dobtudását és érzékét, ami 1976-ra, az A Trick of the Trail albumra briliánssá csiszolódik. Ez az első album, amelyen már nemcsak dobol, hanem frontemberként énekel. Mintha ezzel kinyílt volna benne valami, rátalált volna valamilyen mélyen eredő őserőre. Tündököl a pasi, helyenként olyanokat művel a dobol, hogy ketté áll a fülem.
Mint említettem Collins zenéje megosztó. Nyilván, akinek a pop zene már önmagában szitokszónak számít, annak sosem lesz a kedvence. Amellett viszont még a leghithűbb rockerek sem mehetnek el szó nélkül, hogy Collins nagyon jó dobos, kategóriájának egyik legjobbika.
Mike Rutherford, a Genesis alapító gitárosa mondta azt Collinsról, hogy "Phil egyből hatalmas felszállást jelentett a doboknál. Sosem volt még ilyen energiánk a "gépházból"; ez egy teljesen más szint."
Álljon itt egy dal a fent említett A Trick of the Trail albumról. Jobb lenne egy koncertfelvétel, de azokon jellemzően nem Collins dobol, vagy csak helyenként csatlakozik be egy-egy közös dobolásra.
Comments